Aluljáróban

Ezer arcú forgatag csattog
a huzatos járatok testüregeiben,
rándul a zsibongás vékony fonala,
s földre dörren a szilaj váratlanság.
Ezer torkú folyosók szűk metszeteiben
magával sodor az elfojtott tanácstalanság.

Polip-karú sokaság tombol a lépcsőn,
dübörög az élet a rock zene ütemére,
borostás, szenvedő, lassú pusztulásban fetrengő
izzadt testek hemzsegnek a bűzös kanyarokban.
Szemek grimaszolnak a levegő sűrűjében,
csörren a pénz, vad ösztön ül az arcokban.

Mozgólépcső alá tántorog a zsivaj,
piszkos falakra tapad az élet lenyomata,
rikító zokni kínálja magát a homályban,
maszatos kezekre ragad az olcsóság leve.
Fejedre csukódik az alvilág betonlapja,
magával ránt a kavarodás féktelen ereje.