Nem akarom

Nem akarom, hogy lásd,
a befalazott lehetőség mögött
már nem dobban a lendület szíve,
nem akarom, hogy tudd,
a sötétség fókuszába csúszva
zuhansz a látszat megszeghetetlenbe.

Nem akarom, hogy mondd,
a téboly függönye mögött
lebeg a megfoghatatlan higgadtság,
nem akarom, hogy érezd,
álomba párolgó csillag-toronyba
zárkózott a megszeppent világ.

Nem akarom, hogy kiáltsd
a köd falára tapadó
vak reménybe suttogó balladát,
nem akarom, hogy öleld
az elmúlás gyökerébe repedt,
mozdulatlanságba dermedő halált.

Nem akarom, hogy cirógasd
a gyávaság keresztre feszített,
fogcsikorgatásba torzult testét,
nem akarom, hogy dicsérd
az összeférhetetlenségbe tört lélek
áhítatba fonódó lelkesedését.