Drágakőbe csiszolt titkaid

Szemed ékkövein kapaszkodva
döngetem a titkok ajtaját,
felhők rubin cseppjeit
szürcsölöm lüktető kelyhéből.
Lelkem tükrében megolvad
a márvány erezetű horizont szegélye,
a pillanatok szépségét gyűjtöm
virág-szirommal bélelt üregéből.

Szívembe lobban szemed
ezüst-kristály borítású szikrája,
szivárvány-rácsos üvegházban
bolyongok az álmok varázs-kútjában.
Szemedben sugár-szárnyakat növesztve
száguldok egy üstökös barázdába,
önfeledten megmártózom
csillogó ösvénye forró habjában.

A fény lándzsájára szúródva
testemre csavarodik szemed
csillag-tornyának tündöklő ostora,
vérem illatharmat liliom ölében.
Villám-csipkés hegycsúcsokon
kalandozok léted térképén,
s a tenger vízcsepp-fátylába burkolva
gyöngy vagyok egy szánalmas kagyló kelyhében.