Levéltánc

Hagyd abba, mondod
szédülten, léted avar-kupacába
bújva ,félénken nevetve,
hagyod, hogy álmaid süllyedésében
könyörgésed tapadjon a levél-erezetre.

Hagyd abba, kéred,
s kétes biztonságba vackolod
a kegyes hazugságok piszkos törmelékét,
hagyd, hogy lomb-arcod szárazon
koppanjon, földbe csorgatva elvesztett fényét.

Hagyd, hogy koszorút fonjak
a hajnalcsillag ragyogó homlokára,
s az egyedüllét mélyében szálljak magasra,
hagyd, hogy zöld ágak nyúlványain
veled korhadva elpárologjak a sugarakba.

Szerelmes levéltánc szédítő
körforgással, törött szárnyú
pillangó a gyűrött talajon,
önmagamba tiporva hiányod érzését
nyirkos hajlatokban zokogva haldoklom.