Gödörben

Ha gödörben táncolsz, csak
a homály maszkja vigyorog,
s kiszívja belőled az élet nedvét,
ha ledőlt a szerelem szobra a gyötrelemben,
borzongva lobban fényedben az esztelenség.

Ha gödörben lapulsz, csak
rágod a száraz rögök gyökerét,
s léted sivatagjára borul a mélység mellkasa,
ha árnyék-sárkány rozsdás karja ölel,
elhagyatottság oldatába merül a menekülés nyílása.

Ha gödörben keringsz, csak
a képtelenség bádogfala dörren füledbe,
s a bizonytalanság szúrós rétegeiben szorulsz,
ha átok-koszorú fonnyad kókadt fejeden,
megpuhult fény-karddal hiába harcolsz.

Ha gödörben őrjöngsz, csak
a harag fejszéje hasít a hiábavalóságba,
s a sötétség hengerében tipródsz céltalanul,
csontjaidban lángol a pokol tűz-rózsája,
s elvesztett méltóságod keresed bátortalanul.

Ha gödörben énekelsz, csak
a hályogos szemű magány kísér,
s az üresség vázájában kong bús dalod,
ha képzeletedben sokszorozódik az átok,
fekete vasporba szitálja a nap a harmatot.