Ítélet

Tested csavarja türelem kötelére
a gyengeségből sarjadó legyőzhetetlenség,
látszat-mosolyod erős hálójába
kötődjön a törvény boldogtalan lángja,
fájdalmad füstjébe szívódjon az engedetlenség.

Hiányod panaszba fúló jelei
könnytelen vergődjenek az összetartozásban,
a lényeg álom-könnyű koszorúja
borítsa léted szúrós sivatagját,
maradj önmagad koporsód szorításában.

Gúzsba kötve ágaskodj a tűrhetetlen
hallgatás sugár-apasztó szögesdrótján,
a kozmikus virág sötét szárán,
a gyanú vihar-ostorát lobogtatva
légy úrrá a tehetetlenség némaságán.

A vágy kihűlt hamujából
szórd a végtelenbe maradék szikrád,
s a harmatba vastagodott keserűség
ártó fölényét eltiporva üldözd
a hazugságba romlott élet csodáját.