A háló közepén

Tested kifeszítve hever a háló közepén,
rózsafűzért morzsolgatsz a szél tengerén.
Vihar-por szóródik megfáradt fejedre,
elméd aprítja árnyék-kezek fejszéje.

Vergődsz a messzeség dermedt homlokán,
lényed sugarad köt a csend oszlopán.
Szemed alatt rozsdáll a kitörés csillaga,
félelem karja ringat nyitott sírba hajolva,

Zuhansz a rémület ragacsos főzetébe
elvesztett ígéretek gyöngyei gurulnak a sötétbe.
Dalod hídjába ível a büszkeség fohásza,
elszántságod szögeit vered a boldogság zátonyába.

Ajkad kérge alatt megreked a dadogás,
a biztonság melegágyába hidegül a várakozás.
Pázsit-arcodba tipor a rend-teremtés bakancsa,
léted zihálva vánszorgó idő-sárkány foglya.