A huszonötödik órában

A huszonötödik órában
ismeretlen csillag gyenge fény vibrál
a viharba keseredett romok halmazán.

A huszonötödik órában
aranyszitán csorog a ragyogás
a hömpölygő szél hűs homlokán.

A huszonötödik órában
letöröd az árnyék-angyal derekát
a pokol kapujához vezető útelágazásnál.

A huszonötödik órában
megállsz a pusztulás lépcsőjén
fél kézzel kapaszkodva a csillag-torony oldalán.

A huszonötödik órában
szikrázó rügyek szétgurult csodáit
gyűjtöd a végtelen lüktetés asztalán.

A huszonötödik órában
a romlás egyenlete megfordíthatóvá
válik sors-könyved utolsó lapján.

A huszonötödik órában
ragyog az öröklét dicsősége
az alkonyatba rejtőző ködrózsák árnyékán.

A huszonötödik órában
elmozdíthatatlan méltósággal ülsz
az idő fölé emelkedő pillanat trónusán.