AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Első láncszem

A bolond áll az udvar közepén,
Fekete ruhában feszítvén,
Megismerte Eszternek személyét,
És meglátta az ő kék szemét.

Kék színű börtön lesz ez őneki,
Ebből soha nem fog szabadulni,
Soha nem feledi a kék szempárt,
Haláláig kék kísértetet lát.

Elmennek, a bolond is, és Eszti,
Esőváró, Lamiffy és Kúpi,
Bemennek a negyedik terembe,
Főnökük, uruk, beszélni kezde.

De a bolond, jaj, csak Esztert nézte,
Nem figyelt a főnök beszédjére,
Esztert, szőke haját nézegette,
És később ez lett neki a veszte!

De nem ám a főnöknek beszéde,
Melyet mind ismert, nem érdekelte,
Eszternek arany haja lett a veszte,
És Eszter iránt érzett szerelme.

Eszter mellett Víka foglal helyet,
Ő az, kit nem a bolond szeretett,
Hajós Árpád szívét rabolta el,
És az ő szerelmük nem múlt el.

Pedig Víka is, szintén szép leány,
Fény és nap csillogott arany haján.
De a bolondot Eszter érdekli,
Földváryért kezd szíve dobogni.

Eltelt azóta két teljes óra,
Öröknek tűnik bolond számára,
És mikor hazament, csak őt látta,
Boldogan zuhant be ő ágyába.

Ez szerinte egy szépséges nap volt,
Ő az álmában Eszternek dalolt,
Szépséges Eszternek, kit szeretett,
Azt hitte, nem jöhet erre felleg.

De álma a jövőt is mutatta,
Abban egy sötét felleg jött érte,
És elvitte Esztert őmellőle,
És megszakadt érte az ő szíve.

De aztán meglátta a múltat is,
És saját maga igazi arcát,
Boldogsága sírásba fordult át,
Amint megértette valóságát.

Felrémlett előtte a régi nap,
Mikor balga módon más lányt kedvelt,
S már nevét se tudja őneki:
Csak annyit: botorság volt szeretni.

Kapcsolatuk vége nagy zajjal járt,
Ajtókat, szíveket csapott ő be,
S mindmáig sajnálja, hogy ezt tette:
Első szerelmét elveszítette.

<_>