AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Hetedik láncszem

Ismét hétfő reggel, új hét, új nap,
Dóra énekelt, ez is hatott újnak,
Új volt minden, szépnek látszott,
A bolond vidáman ballagott.

Harmadik terem, vagy a századik tán?
De ki ül most drága Eszter jobbján?
Sötét felleg bolond szemben,
Kúpi nevetteti Földváryt csendben.

Szerelmesek ők talán? Biztosan,
Esőváró nézi őket boldogan,
S a féltékeny bolond csak menjen el örökre,
Az se lenne baj, ha belehalna a szerelembe.

Lamiffy Dóra befejezte énekét,
Kúpi Áron is elvette szokott helyét,
De világos volt, mint a Nap,
Kúpi és Földváry együtt maradnak.

Ó, ez a fény nekik világít csak,
Bolondunknak csak sötét marad ez a nap,
Elborult elméje befogadta a képet,
Sose látott még ily szörnyűséget!

Minden nap szomorúan bandukolt el,
És mindennap szíve telve új reménnyel,
"Hajh, bárcsak Eszter többnek látna engem,"
Kívánta a bolond némán Esztivel szemben.

És este lett és reggel, és elmúlnak az ünnepek,
És a fejedelem eszközét célja szentesíti meg,
De ő nem volt, sajnos nem volt fejedelem,
Így csak versekkel küzdhetett Kúpi ellen.

"Lágyan nevetett a szél tavasz hajnalán,
Lágyan kacagott a nap a leány haján,
Lágyan simult a fű az ő talpa alatt,
Lágyan tükrözte vissza kék szemét a nap.

Tavaszi leány, szép Földváry,
De jön egy sötét felhő, ó, ez Kúpi,
És a tavaszi rét mindjárt téli mezőre vált,
Hol csak én fázom, s várom a halált.

Élesen vág villám bele lelkembe,
Élesen tép viharos szél szemembe,
Élesen szúr engem a tövis lábam alatt,
Élesen vagyok itt, kiszáradt fák alatt."

Oh, nézz csak hátra, tisztán látod,
Kiket a vak szerelem egymásnak adott,
Hajós Árpád, s szőke-szép Víka,
Egymáson csüngnek, - szerelem dolga.

"Dóra, énekelj! Űzd el az esőt a tetőről,
Lamiffy, hangod kergeti borút az égről,
Csengő dallam, nyugtatja szívem,
Még az ég is kiderül, mosolyog, szelíden."

Menjünk hát haza, vár otthon a Magány,
Ó, te áldott, te szép leány!
Magányosság lánya, bolond barátja,
Áldott Magánosság, jövel haza!

Hulló könnyek záporán át,
Alig látja az út porát,
Előre, csak előre, mindegy, hogy hova,
Úgyse jön vele már senkise haza.

<_>