AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Nyolcadik láncszem

Felvirradt egy szép nap,
"Kirándulni megyünk,
És jő a remény velünk,
Földváry ott lesz mellettünk.

Bársony-arany haja fénylett,
Égszín-tüzes szeme nevet,
Ez a nap hoz sok szép verset,
Mindet neked írom, Eszter, csak neked!"

És igen, megjött a busz várva várt kéksége,
Felirata szerint Balatonnál volt születése,
Elsuhannak az út menti falvak,
Fák, biciklisek, és kisebb házak,

De a bolond gondolata csak Földváryn jár,
Csengő hangján, arany haján, szeme kék párján,
Ó, de betört a képbe Kúpi Áron gondja,
Összetört szív senkit sem érdekelt volna.

Már itt is van a legnagyobb város,
A néhol szép Budapest néhol egész koszos,
Vár már minket a borok hazája,
Csillagos, hatalmas, győztes Eger vára.

Falombok közt mókus ugrál,
Örül: tavasz van, s diót talál,
Madarak szállnak, mind azt csicsergi:
"Szép az élet, gyere hát játszani!"

S csak ő nem volt boldog a tavaszi zsongásba,
S bár őt is eltalálta Ámor szíves nyila,
Nem akadt néki sehol e világon párja,
Csak egy kellett, többit nem is bánta.

Úttalan utakon suhant a busz tova,
Gyorsan ott voltak, "Eger városa",
És esti programként meztélláb várta az úton,
Míg Eszter jött, túl az esti csavargáson.

Micsoda szerencse,
Hogy Kúpi nem volt vele,
Így hát ő nevethettette,
Bár Dóra is hívta szobájába be.

És éjjel, ó, gyönyörű éjjel,
Más szobájában töltötte el,
Eszter hallgatott angol dalokat,
És a bolond ott ült ágya alatt.

De jaj, Áron jött be, megint ő,
És kérdés nélkül Eszter mellé feküdt ő,
Ő meg csak hagyta, szent angyal,
Fényesebb lett a szoba mosolyával.

És később, mikor Eszter már aludni vágyott,
Átment, és hál'istennek, szobát váltott,
Áron nem ment vele, bolond ment,
De nem kísérte, aludjon csak bent.

Álmatlan éjjel következett,
Amit aztán álmos nap követett,
És hazafelé a buszon bolond aludott,
Földváry Eszterről álmodott.

<_>