AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Kilencedik láncszem

Ó a nap bágyadtan tűz,
A forróság elandalít,
A tó vizére árnyat vet a fűz,
S a meleg elálmosít.

Hajh, bolond ember, aki
Ilyenkor elmegy hazulról,
Bolond, vagy szerelmes, ki
Felüdül Földváry látásától,
Kornyadozó szép szerelem,
Álmodjatok a jó melegben,
Földváry karjaiba helyezz engem,
Ó, én uram, és istenem.

Így szólt a bolond fohásza,
Ám eljött egyszer a búcsúnak is a napja,
S nem láthatta őt, ó nem,
Három teljes, forró hónapra.

És mi történt akkor?
- Kérdezhetnéd, és joggal,
Átváltozásba kezdett ő
Szerelmébe vetett bizalommal,
Hogy szebbé váljon a kelő nappal,
Dolgozott érte vak buzgalommal.

Cipők, lábak döngenek reggel-este,
Kar-hasított hullámok csobognak érte,
Nehéz, földdel teli talicska mászik vele,
Gondold: Földvárynak tetszel majd-e?

Eszticsillag, tündérálom,
Éjjel jössz hozzám, nem sajnálom,
Éjjel vigasztalsz engem szomorkás mosollyal,
Nappal előttem lebegsz szép arcoddal.

Kúpi meg menjen el a csudába,
Ily szépet ő úgyse lát ma,
S Víka is, Hajósozzon nyugodtan,
Lamiffy, égben zeng az angyali lant.

Bolondunk egyre inkább lelkesült,
Rákapott a költészetre, művészetre,
S vele párban egyre csak szépült,
Óh, csak Eszter kell neki,
Csak őt szeretné csókolni,
S szeretne szeretve lenni,
Szeretne karjaiba bújni.

Itt a forró nyár, száraz, meleg,
Ilyenkor esnek jól a hűs vizek,
Ilyenkor kell átalakulni, Eszter kedvéért,
Ilyenkor kell talpra állni, s harcolni
Testeddel, a testedért.

Júni, júli, elrepülnek,
Vár minket is a távolság,
Autón tóba, tóhoz mennek,
Te is gyorsan szállj fel hát!

Vígan száguld el a város,
Falu, fák, s a habos folyó,
Emlékképünk már a zajos,
Mégis néma hazai folyosó.

De mi van veled, bolond?
Mindig bohókás arcod
Miért emészti gond,
"Hiányzik nekem Lamiffy hangja,
Víka sóhaja, Eszter mosolya,
Hiányzik a hétköznapok dala,
És nagyon, óh nagyon hiányzik
Eszter teljes valója!"

<_>