AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Neked szól az ének

Néked szól ez ének,
Néked szól a szerelem,
Mind a szép tündérnek,
S mindennek, mit szerettem.

Álmomban is Lannit látom,
Téged, Lanni, látlak téged,
Selyemben táncolsz a réten,
Míg zeneszó száll az égben,

S minden szürke reggel: jöttél te,
A baglyos nagy kapun keresztül,
S körötted, merre mentél, minden,
Ragyogó szent fényedbe merült.

És megint: néked szólt az ének,
Mit szerelmes szívvel daloltam,
Neked, kedvesem, csak néked,
Másnak soha ilyet nem mondtam.

Szeretlek téged, Lanni, kedvesem,
Nincs életem, ha nem vagy itt velem.
Életem van, csak épp értelme nincs,
Mosolyod nekem a szent égi kincs.

S mint egy szépséges szép lány,
Úgy mosolygott a Hajnal énrám,
Tündérlány táncolt szívemben,
S haragvó tenger elmémben,

De egyszer a szél megnyugszik.
A tenger békés lesz, sima,
S gyönyörű lesz a Hajnal csókja,
Szerelmemnek ezüst forrása.

Csillagfényes, ezüsttó vagy nekem,
Aranyló hajjal, és égszín szemmel,
S víz keretezi szépséges arcodat,
Igézően kedves, vidám mosolyodat.

Hát végre, Lanni, elmondtam,
Amiért ezt a verset írtam.
S bár nem látszik rajta,
Viharomnak kék villáma,

Mint a te szép szemed. Kék.
S már mosolyogsz ismét.
Látom előttem, lenn a papíron,
Téged látlak, rólad álmodom.

<_>