AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Lanni emléke

Sötétség kopog az ablakon keresztül,
Sötétség az, ami a szívemen ül,
Lámpa világít éjszakai fényül,
Ezüstszín gondolat-villanás végül.

Fénylik előttem egy tündér alakja,
Lanni csodaszép, aranyhajú arca,
Fülbe csendül csengő-nevető hangja,
Rémlik előttem rubinpiros ajka.

Előttem holnapi látása reménye,
Ha elmúlik az éjszaka sötétje,
Elbukik a gonosz felleg örökre.
Felhőtlenül ragyog Lanni öröme.

Álmomban majd eljön hozzám a szépség,
Táncra perdül az ottani nagy kék ég,
Takarodik örökre a sötétség,
S közel tűnik távoli messzeség.

Sötétség kopog az ablakon végül,
Sötétség az, mi szívemen megül,
Lámpa világít napesti fényül,
Ezüst villanás gondon keresztül.

Megjártam hideg, szürke ösvényeket,
Hol boldogság még sosem közeledett,
De szívemben őrzöm még a szépséget,
Emlékedet, Lanni, látlak tégedet.

<_>