A magyar Messiás

Semmije sincs, csak az élete,
És arany szava, művészete,
Jár az utcán, keze a zsebébe,
Szökdell tova fütyürészve,
Nincs neje, nincs gyermeke,
Nincs családja, bomlott elméje,
Egész világ az otthona,
Ő a nagy világ csavargója,
Ott ül teája mellett,
Ha épp a helye fedett,
Megsajnálják és befogadják,
Ő meg szókkal adja háláját,
Koldus ő, mégis király,
Emberebb ő az embernél,
Erősebb szíve a többinél,
Sugárzik jókedve és szeretete,
Egy fa a réten, ennyi kéne,
És embertömeg, kik hallgatják,
Kik énekeit szívükben hordják,
S művei gyümölcsei utódot teremnek,
Egyre többen és többen követnek,
Megirigylik életedet,
De nem vehetik el tőled.

Messiása vagy a népnek,
Megváltod a szürke léted,
Dalod, homlokod verejtéke,
Télen is lángot vet a szívekbe,
Ezerszer is meghaltál,
És mindig feltámadtál,
Vidd egyedül a keresztet,
Segítsen költészeted.