Birodalmad

Te vagy, voltál, és leszel szívem úrnője,
De akarod-e a te trónodat?
Nem szép a te birtokod,
Már mindenki elmaradozott.

Kopár puszta, kiégett bozót,
Terméketlen, meddő hamu,
S egy épület van rajt, palotának,
Hol trónusod állhat.

Égésnyomok a köveken,
Kőből épült a te várad,
Omladozik, s ferde rajt a kereszt,
Ez bizony dohos kripta,
Ebben halottak nyugodtak valaha.

A kőszarkofág még érintetlen,
A benne nyugvó békén pihen,
Hideg kőágya lesz trónusod,
Kell ez neked? Halál szárnyát kézen fogod?

Ha felfigyelsz az időre is,
Csontig hatol benn a hideg,
Jégcsapok sincsenek, mert víz sincs,
Csak a dér lep el mindent.