Első és utolsó

Itthon ülök, unatkozom,
Csak éjjel nyom el az álom,
Nappal pedig ülök a széken,
És írom versem, mint rendesen.

Leírom azt, hogy mit is írok,
Mert másként meg nem tudjátok,
Mi az általános gondolat,
Rólam, s írásomról a nap alatt:

Csonka versláb, törött ritmus,
Poros poén, elhalt rigmus,
Avítt szagú régi ütem,
Rímtelenség, ez a versem.

S én mi vagyok? délibáb,
Mit gyenge szellő is szétvág,
Buborék a levegőben,
Szétpattanok röpültömben.

Őrült vihar, szél zúgása,
Vagy kies völgyek némasága,
Hegyormon tündöklő tűz,
Ami mindenkit elűz.

S mi vagyok még? porszem az úton,
Víz, ha öntöz, sárrá változom,
Ha rámlép, az ember rajtam elesik,
Verseimet, hiszem, túlértéklik.