Őrület

A világ szép, a világ csodás,
Őrült szemmel ez a látomás,
Kísért engem ez a valótlan kép,
Amit az őrült lát, ha földre néz.

Lángoló eszem elemészti a bánatot,
Őrült tudatom állja a lángot,
A tűz elégeti érzékemet,
Ily szép a világ csak így lehet!

Virágszívem szerelmet kér,
Mindezt a mély, termő földért,
Hol gyökeret ereszthetne,
Magja lehullott szívem közepébe.

Lángoló fej, szívvirág,
Ez egy őrült gondolat,
Őrült vagyok, baj nem bánt,
Elviselem gondjaimat.

Láng, virág, élet, halál,
Egyenlő értékű fogalmak,
Virág a láng, élet a halál,
Nincsen új a Nap alatt.

Őrület, őrült a világ,
Őrült vagyok én is,
Mosolyogj rám hát!

Ajkad vonala víz lesz a lángnak,
De víz lesz szintúgy a szívvirágnak.
Egyik elhal, a másik tovább él,
Halott láng többet nem beszél.

Tombol most az őrület,
De nyugodt vagyok kifelé,
Hogy írtam volna verset,
Ha csend és béke szól belé?