Jégcsap

Itt állok az eresz előtt,
S órák óta megbűvölten nézem,
Parányi vízcsöppnek indult,
És jégcsap nőtt ott szépen.

Jégcsap, mi szivárványt ver vissza,
Ha reátűz a napsugár, színes lesz,
De érzelmet, kedvességet sosem szerez.

S ahogy nézem, mintha a saját szívemet látnám,
Ránéz a leány, tündöklik rajt szivárvány,
Ékes szavaimmal megérinthetem őt,
De elveszik minden, mihelyst árnyékba kerülök,
Hát ölelj, olvassz, ölj meg engemet, szép leány,
Bárki, ki olvassa, gondoljon reám.

Meghalnék én, csak őrizzem a szivárványt,
Elbukom én a mosolyod előtt, tündérleány.