AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Hiányzol

Itt ülök az éjszakában,
Lelkem még mindig nyugtalan.
Nem vagy itt, hogy lehetne nyugodt,
Mikor a te hiányod okozza a bánatot.

Mellettem a szótárak,
Másfelől a kazetták,
Hogy engem minden nap elhagysz,
Akkor nagyon, de nagyon bántasz!

Kínzó messzeségbe vész alakod,
De szemem előtt látlak még,
Mint egy eljövendő hajnali sugár,
Hosszú, nagyon hosszú ideje már.

Napsugaram, hajnal fénye!
Világíts be csukott szemembe!
Mondd, hogy itt vagy, nem mész el,
Mondd, hogy ha elmész, könnyezel.

Minden könnyed egy tőrdöfés szívemnek,
Hát ne ejts könnyet, maradj!
A nap végén mindenki úgyis elhagy.
Csak a magány társa szegény lelkemnek.

Hiányzol nagyon, kedvesem,
Én nem hiányzom neked, azt hiszem...
Nem is csoda, nekem fáj a szívem,
Ezt megszoktam már régen.

Maradj velem, gyere ide!
Felvidítlak én, ha kell,
Mert ha bárkinek rossz a kedve,
Mindnek tőlem múlik el.

Nem csoda: rám néznek, s nevetnek.
De te ne tedd ezt, kedvesem,
Inkább készülj a hosszú éjszakára,
Nem láthatlak erre a nyárra...

<_>