AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Lanni, a múlté vagy

Meghalt. Végleg elment.

Meghalt a szerelem.
Meghalt az ál-érzelem.

Meghalt a virág,
Meghalt a természet nekem,
Meghalt az ember is bennem.

Néma voltam hosszú heteken át,
Nem szólt a lant, míg hallatszott sírás,
Süket, vak, és néma lettem én most már,
Messze van a boldog határ.

Messze van a határ, messze van az örömem,
Messze van két kezed, soha többé meg nem ölelem,
Messze van a mennyország, de jaj, pokoltűz ég alattam,
Messze van a messzeség, nekem, boldogtalan.

Lányok napja, mikor ledöftél engemet,
Elutasítod gyarló költeményemet,
Pedig feléd mentem, és úgy örültem,
De sajnos felhő árnyékolja napom nékem.

Ami volt, elmúlt. Vissza sose jön.
Nem jöhet hátulról, hát szemből köszön,
Ha visszatérek a múltba az idő körében,
Amit megláttam két kék szemed tüzében.

<_>