Ebben az összefüggésben említhetjük fel azt a feltünő tényt is, hogy a neurózisok közül a nagy hisztéria, amelynek sikerül a kétkedést és általában a tudattal összeférhetlen érzést a pszichikus szférából tökéletesen a testibe tolni át, látszólag mind ritkább lesz; talán összefüggésben áll ez azzal is, hogy ujabb megfigyeléseink szerint a hipnotizálható emberek arányszáma mintha csökkenőben volna. Viszont a kényszerneurótikusok – ugy látszik – szaporodóban vannak. Azt lehet mondani, hogy manapság alig van bizonyos kényszerjelenségektől mentes, u. n. normális ember. Az ember hajlandó ennek az eltolódásnak az okát a társadalom vallásosságának félre nem ismerhető csökkenésére vezetni vissza. El kell ismernie még annak is, aki a vallásosságnak történelmi jelentőségét elismeri, hogy a gyermekbe korán belevésett merev vallásos dogmák tartósan károsithatják itéletének önállóságát. Már Schopenhauer rámutatott a felnőttek csökkent gondolatszabadsága és a gyermekek vallásos nevelése közötti összefüggésre: „Nemcsak az igazság kimondását és közlését, hanem magát a gondolkodást és az igazság megtalálását igyekeznek lehetetlenné tenni azzal, hogy a fiatal gyermekek fejét a papoknak szolgáltatják ki.” (Parerga und Paralipomena).