Valaki, aki nemrég özveggyé lett barátját felkeresi, hogy előtte részvétét kifejezze, a szobalánnyal lepi őt meg: „Hogy felejtkezhettél el magadról ennyire, hiszen még alig temetted el a feleséged”, – kérdi a vendég. „Ne csodálkozz kérlek, feleli az szomoruan, – olyan kétségbeesett vagyok, hogy igazán nem tudom, mit cselekszem!” – Azt hiszem, ebben a: élcben teljesen le van leplezve a „kétségbeesés”-nek, „izgatottság”-nak, „fáradtság”-nak stb.-nek, mint magyarázó oknak a valódi értéke.