Utószó

Ez a kötet 1894-ben Novellák czímmel jelent meg először. A Tizenkét novella czímet a szerző tudta és beleegyezése nélkül az új kiadója ragasztotta rá a Novellák második kiadásakor. A kiadó szerint a Tizenkét novella czím "többet mond". Gárdonyi szerint: a két czím közül egyik se mond semmit. Ellenben annál többet mond a könyv. A kötet megnyitó novellája, Annuska apácza lesz, első virága a szerző azon gondolatcsokrának, melyből az Annuska czímű színműve kötődött. Másik novellája, A megismételt idill-ből Az új lámpás czímű kétfelvonásosát irta meg Gárdonyi. Harmadik novellája, A Mari néni meg a Pista bácsi meg irodalomtörténetileg érdekes kalandos pályát futott meg, melynek híre európaszerte bejárta a sajtót:

Mikor Gárdonyi a Mari néni meg a Pista bácsi novelláját megírta és Novellák czímű kötetében megjelentette - még nem volt oly ismert és népszerű író, mint ma. A bírálat bár szívesen fogadta a könyvet, de még sem olyan melegen, mint ahogy az irodalmi kritika hőmérője általában jelezni szokta Gárdonyi értékét. E csalódás kellemetlenül érintette a szerzőt. A sors azonban módot nyujtott a vigasztalódásra, mert ami Gárdonyinak nem sikerült itthon, sikerült külföldön. Sikerült megszereznie a könyvének az elismerést. Megszerezte pedig 1900-ban s nem kisebb helyen, mint a világkiállítás színhelyén, Párizsban.

Így történt:

A Journal czímű előkelő párizsi lap nemzetközi pályázatot hirdetett elbeszélésre. A bírálóbizottság és elnöke, Jose Mária Heredia, a franczia akadémia tagja, az ezerfrankos díjat két pályamunkának ítélte oda egyenlő arányban. A pályanyertes elbeszélések egyikének czíme Histoire d'enfant (gyermektörténet) volt. A jeligés levél szerint szerzője Baron Grivot de Grandcourt ujságíró. A Journal 1900 január 6-án közölte a díjnyertes kis novellát, amelyből kitünt, hogy az nem más, mint Gárdonyi Géza Novellák kötetének egyik elbeszélése, a Mari néni meg a Pista bácsi. A változtatás a pályamunkában csak annyi, hogy az előkelő álnévbe burkolódzott franczia író az elbeszélés nénije helyett maga magát szerepelteti és hogy az Atilla- utcza Rue de Fleurs-évé változtatódott.

Gárdonyit figyelmeztették írótársai a plágiumra, melegen gratulálva a kitüntetéshez. Gárdonyi azonban egy lépést sem tett jogai érvényesítésére. Tóth Béla és mások értesítették a Journal-t is az irodalmi kalózkodásról. Mire a franczia kormány kisebb kitüntetéssel kárpótolta a dijavesztett eredeti szerzőt. Gárdonyi ezek után Tizenkét novella czímen újból sajtó alá rendezte és némi változtatásokkal ujból átaranyozta a számára ily nagy dicsőséget hozó kötetet és a honi kritika ünnepi taraczklövöldözései és beharangozása mellett bocsátotta útjára a második kiadást 1901 januárjában.

G. J. dr.