ang.: „Kartezianizmus. Encyelopaedia Britannica, V. kötet, 1910-11. A szenvedélyek …a természet gondoskodása lélek és test egységének védelméről, s az ehhez szükséges cselekedetekre ösztönöznek minket. Másfelől mégsem tudta elfogadni, hogy ezek a szenvedélyek teljes mértékben átszellemíthetők… Lehetetlen elgondolni, hogy az ebből az egységből fakadó szenvedélyek a ráció megtestesülésévé és kifejezésévé átalakíthatók.”

Descartes rámutat: „…minden szenvedélynek van alacsonyabb rendű és magasabb rendű formája; és míg alacsonyabb rendű vagy priorér formájában az állati szellem mozgása által produkált homályos ideákra alapozódik, magasabb rendű formájában a rációnak a jó és a rossz tekintetében hozott világos és határozott ítéleteihez kötődik.”