Ez a bekezdés azoknak a gondolatoknak első körvonalait tartalmazza, amelyeket Ferenczi végleges formában utolsó, a wiesbadeni kongresszuson előadott cikkében fejtett ki: Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között, 1933, In: A pszichoanalízis és modern irányzatai, Szerk. Buda Béla. Bp. 1971, 215-226. Ez az írás mélyen megrázta a kor pszichoanalitikus társadalmát, és ebben talán a cikkben leírt mechanizmusok is szerepet játszottak.