Ferenczi 1913 óta foglalkozott a meggyőződés különböző vagy változó szintjeinek problémájával, lásd a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület IV. kongresszusán, Münchenben tartott előadását: Glaube, Unglaube und Überzeugung, 1913. In: Schriffen zur Psychoanalyse I. 16-27. (FC 437-450). Magyarul: A hit, a hitetlenség és a meggyőződés az orvosi lélektan világlátásában. In: A pszichoanalízis haladása,  1989, 135-147. Későbbi technikai kísérletei egy részének specifikusan az volt a célja, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek képessé tehetik a beteget arra, hogy eljusson a meggyőződésig, aminek Ferenczi rendkívüli terápiás értéket tulajdonított.