Ebben a bekezdésben Ferenczi azokat a gondolatokat vázolja, melyeket a következő néhány hónap folyamán megírt Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között, 1933, (In: A pszichoanalízis és modern irányzatai, Szerk. Buda Béla. Bp. 1971, 215-226.) című, már idézett cikkében fejt ki. Ezek a gondolatok sem Freud, sem általában a pszichoanalitikus társadalom részéről nem részesültek pozitív fogadtatásban.