KÉT KANONOK
GYÖNGYÖSY ÉS ALAPY*

a) Bunyitay kéziratában „öt kanonok” életrajza szerepel, és Gyöngyösy, Alapy kanonokokon kivül még a következők voltak munkatervbe véve:

Szenczy István s az Orsolya-szüzek,
Salamon József és árvaháza,
Gánóczy Antal s történeti müve.

Sajnos, csak az első kettő készülhetett el. Legnagyobb veszteség Gánóczy életrajzának és történetírói munkásságának feldolgozatlanul maradása, mert jeles elődje kritikai értékelésére éppen Bunyitay lett volna leginkább hivatott.

Gyöngyösy György.

Mikor 1740-ben híre járt, hogy gróf Forgách Pál pozsonyi prépost, erdélyi püspök lesz: gróf Csáky Miklós püspök megirta Váradra, hogy Forgách helyébe „Gyöngyösy György uram pozsonyi prépost” és hozzátette, hogy ez nem jó hír.*Gróf Csáky Miklós leveleskönyvei. Csákyak központi levéltára. 234. 13. Csáky ezt máskép értette ugyan, de, valóban, Váradra nézve nem {360.} lett volna jó, ha Gyöngyösy kanonokot már 1740-ben elveszti.

Gyöngyösy György nem volt biharvármegyei; a felvidéken, Krasznahorka-Váralján vagy annak közelében született 1690-ben.*Gyöngyösy végrendeletének szavai. Váradi káptalani országos levéltár: Protocol. XIX. 15–13. 11. Ivadéka Gyöngyösy Istvánnak, a XVII-ik század hírneves költőjének.

Az egyházi pályán 1731-ben tűnik fel, amikor már egri kanonok s jászberényi plébános; két évvel utóbb a király gáborjáni préposttá nevezi ki.*Királyi könyvek. V. 14. l. 1735-ben Okolicsányi János püspök átveszi a váradi káptalanba;*Acta Capituli Varad. II. 426. l. 1738-ban Szent Jakab zselizi (Somogy vármegye) javadalmas apátságát nyeri el.*A kinevező királyi oklevél Bécsben 1738 március 8-án kelt s Gyöngyösynek „de Poroszló” előnevét említi. Királyi könyvek. V. 95. l. A váradi káptalanban az éneklőkanonokságig emelkedett.

Fenmaradt irataiban mindenütt nyoma van, hogy életének célja gyanánt az egyházon kívül levők megtérítése lebegett szemei előtt. És arra ő is, mint annyian, legfoganatosabbnak tartotta a jótékonyságot, a felebaráti szeretet éreztetését.

Áldozatkészségével először is szülőfölde felé fordult. A gömörvármegyei Szent-Királyon és Csetneken templomot épített. Az előbbinek templomáról végrendeletében is bőkezűen megemlékezett; de mert e templomot nem az Őrzőangyalok tiszteletére szentelték fel: végrendeletének e pontját 1755-ben törölte*Váradi káptalani országos levéltár i. h.

Leróva ekként szülőföldje iránti tartozását, Szent László városára fordította gondjait. Itt volt a forrás, melyből jótékonysága eszközeit meríté: itt akarta felállítani szeretete, hálája maradandó emlékét is.

Előbb munkaképtelenné vált váradi nemes és polgáremberek, utóbb azonban csak asszonyok számára akart menedékházat állítani. Evégre saját házát, mely a mai Kapucinus-utcán az Echerolles-Kruspér-féle ház volt, szemelte ki. 1753-ban magához kérette Salamon József püspöki szertartót és Ernyei Lázár püspöki titkárt, hogy általuk ezen szándékát gróf Forgách Pál püspöknek előterjessze s főpásztori jóváhagyását kikérje. Gyöngyösy ugyanis már ekkor három év óta ágyban fekvő beteg volt. {361.} Gróf Forgách Pál már ekkor, mint tudjuk, építtette Olasziban az új székesegyházat s készen volt ama tervével, hogy Várad e külvárosát emelendi a püspök és káptalan székhelyévé. Gyöngyösy tervét elismeréssel fogadta, csak azt szerette volna, hogy az intézet ne a Kapucinus-utcán és így Újvároson, hanem Olasziban állíttassék fel. Itt Forgách az intézet helyéül ingyen telket is felajánlott.*Gróf Forgách Pálnak 1753 január 8-án kelt levele. A váradi irgalmasrend levéltára. Sőt még tovább ment: a szeretet találékony. Szegények-háza már volt Váradon, mint láttuk, gróf Csáky Imre alapította. Gróf Forgách Pál azt javasolta Gyöngyösynek, hogy olyan intézetet állítana, mely menedékház is lenne ugyan, de annál mégis több, nemesebb: állítana kórházat, ami még nincs Váradon s az intézetet helyezné a betegek leghívebb ápolói, az irgalmasrendűek gondviselése alá.

E javaslat Várad egyik legnemesebb intézetének magvát hordozá magában, s e mag termékeny földbe esett.

Gyöngyösy a gróf Forgách püspök felajánlotta telket elfogadta s azon egy igen csinos, kupolás s két kis tornyos templom s ezzel összeköttetésben egy emeletes ház építéséhez fogott. Míg ezek épültek, ő azalatt is ágyhoz szegezett betegen feküdt. Megbízottja, ki helyette mindent rendezett, végrehajtott, kanonoktársa, Alapy János volt.*Gyöngyösynek 1756-i levele. Ugyanott. És Gyöngyösy minél tovább viselte betegsége súlyát, annál több áldozatkészséget érzett azon intézet iránt, mely éppen a betegek és haldoklók vigasztalására volt hivatva.

1760 július 21-én betegágyához kérette a váradi káptalan nagy- és kisprépostját: Szalbeck Mátyást és Alapy Jánost és írásba foglaltatta általuk végrendeletét. Néhány ezer forinton kívül, melyről már régebben kelt végrendeletében intézkedett, összes vagyonát, még ingóságait is a Várad-Olasziban az iralmasrendűek gondviselése alatt felállítandó kórháznak hagyta, „Isten nagyobb dicsőségére s a közjónak gyarapodására”. E vagyon állott a már említett templomon s házon kívül: huszonötezer forint készpénzből, egy szőlőből, egy majorból, a hozzá tartozó földekkel, továbbá a templom gazdagnak mondható szerelvényeiből s Gyöngyösy házának összes felszereléséből, a hintóslovaktól kezdve az ágy- és fehérneműkig. {362.}

E hagyatékot az irgalmasrend Váradon levő tagjai 1760 szeptember 6-án ünneplésen átvették; maga a rend, valamint Várad püspöke, báró Patachich Ádám, jóváhagyta; a királynő pedig 1761 július 7-én kelt jelesalakú oklevelével megerősítette.

Mindezt azonban Gyöngyösy már nem érte meg életben. Említett végrendelkezése után hatodnapra, 1760 július 26-án tíz hosszú évig tartott betegsége véget ért: nemesen érző szíve megszűnt dobogni. Hét nap múlva Szalbeck Mátyás nagyprépost temette el, kívánsága szerint egyszerű fakoporsóban, mely kék szövettel volt behúzva.*Irgalmasrendűek levéltára. Első lakója lőn a maga építette kis egyház sírboltjának.*Sírirata: Reverendissimus Dominus Georgius Gyöngyösy de Poroszló, Abbas s. Jacobi de Silisio. Cathed. Ecclesiae M. Varadinensis Cantor et Canonicus obiit aetatis suae 70. die 26-a Julii 1760.

Ez egyház s mellette a kórház Gvöngyösy legnemesebb gondolatának megtestesülése; legnemesebb emlék gyanánt emelkedik sírja íelett.

Alapy János.

Családja dunántúli, de hogy összeköttetésbe hozható-e a szigetvári hősök egyikével, Alapy Gáspárral?, az még eldöntésre vár. Mint Alapy János maga említi: ősei, nagyapái a győri székesegyházban találták temetőhelyüket, ugyanott részesültek a keresztség szentségében szülei, rokonai.*Alább idézendő egyházi beszéde. Eszerint családja győri volt s az az Alapy Gergely, ki a győri székesegyházban 1690-ben temettetett el s kinek sírja felett, a székesegyház falán, egy félszázad múlva is ott függött paizsa, buzogánya s a béklyó, melyet török rabságában viselt,*

„Supra portam appensa est tabula lignea, in qua pendet clypeus scutum et compedes, infra annus 1690. dein hoc distichon legitur.

Gregori hic Alapi, post turcica vinela soluti, Virginis in gremio molliter ossa cubant”. Károlyi L.: Speculum Jaurinensis Eccle. 7. l. Egyházi beszéde.

– Alapy Jánosnak nagyapja lehetett.

Gyermekkoráról csak annyit tudunk, hogy korán árvaságra jutott és – saját szavai szerint, – az időnek mostohasága miatt, {363.} árvaságában az országnak egyik széléről a másik szélére hányattatott. Iskoláit mégis szerencsésen elvégezte, az egyházi pályára lépett s a múlt század negyvenes éveiben már mint nagy-hindi plébánossal találkozunk vele.

Nagy-Hind Nyitra vármegyében közel esik Gimesvárához, hol gróf Forgách Pál váradi püspök, mint láttuk, gyakran tartózkodott. Itt ismerte meg Forgách Alapyt, meg is szerette s 1749-ben lehozatta Váradra. És ezzel Forgách, mint a következés megmutatta, leginkább a közügynek tett hasznos szolgálatot; Alapy nemes tulajdonainak érvényesítésére csupán alkalom kellett.

Forgách Alapyt először a váradi papnevelő intézet igazgatójává és szentszéki bíróvá tette, négy év múlva, 1753-ban pedig váradi kanonokká nevezte ki.*Lásd fentebb, 308. lap. Utóbb királyi kitüntetésekben is részesült.

A királynő 1758-ban a báró Vécsey Mihály kora halálával megüresedett váradi kisprépostságot*Orsz. levéltár: Collat. eccl. VI. 55. és 59. II. Az apátság: „B. Mariae V. de Lucentia” volt. , s még ugyanabban az évben apáti címet is adományozott neki.*Orsz. levéltár: Collat. eccl. VI. 55. és 59. II. Az apátság: „B. Mariae V. de Lucentia” volt. Az előbbeni királyi oklevél említi ősét Alapy Gergelyt is, aki – úgymond – Buda ostrománál kitüntette magát. Eközben főesperes, majd püspöki helynök,*Váradi püspöki levéltár: Protocol. C. 3. l. s utóbb királyi táblai főpap lett. 1765-ben a hétszemélyes táblához ment át főpapnak, amikor egyszersmind a címzetes dulcinói püspökséget nyerte el.*Collat. eccl. VI. 176. l.

A váradi kisprépostság külön javadalommal bír. Egyik faluja: Szent-András, Várad közelében, a melegvizű Pecze folyó partján áll. Alapy itt derék, kőépületű malmot állíttatott.*Ugyanott. 452. l. Tervei voltak, miknek megvalósításához sok pénz kellett. Jövedelmeit is újabb jövedelmeknek forrásává tette. Megvette Fejér vármegyében a löki pusztát; Pesten két házat, a zemplénvár-megyei Tályán szőlőt szerzett. A fejérvármegyei birtok, valamint a pesti házak megvásárlása Alapynak királyi, majd hétszemélyes táblai főpapságával s ezzel járó pesti lakásával függ össze.

Pestről közelebb érhette Győr városát is, hová szíve még késő vénségében sem szűnt meg vonzódni. {364.}

Mikor gróf Zichy Ferenc győri püspök 1775-ben aranymiséjét tartotta: Alapy szintén megjelent ott, mint az ünnep szónoka. Jól esik lelkének, hogy könnyíthet szívén s kibeszélheti, amit a jubiláló ősz püspök, Győr és Várad iránt érez.

„Abban az időben – mondja mindjárt beszédének kezdetén, – virágok láttattak a mi földünkön (Váradon); jeles nemzetségű és tökéletességű grófok, papi főszemélyek: gróf Csáky Miklós, gróf Forgách Pál, gróf Zichy Ferenc, kiket boldog emlékezetű kardinális, gróf Csáky Imre, akkor elpusztult váradi anyaszentegyháznak kertjébe (káptalanába) beplántála. Méltán nevezhetem pedig virágoknak, mert mind az hárman Krisztusnak jó illatjával 'betöltötték a váradi tartományt. De a két, jóillatú, kedves virágtársai elhervadtak, elenyésztek, akiknek emlékezetek áldásban vagyon, áldják a váradiak még a földet is, ahol csontjaik feküsznek. Az harmadik jelen vagyon, mint Krisztusnak jó illatja”.

Utóbb áttér Győrre, a győri székesegyházra s elmondja „édes emlékezetű” eleiről, nagyatyáiról mindazt, amit már fentebb említénk. Végre ráesnek szemei Szent László királynak ezüstbe foglalt koponyájára és míg egyrészről megvallja, hogy „mert – úgymond – Szent László királyunknak fundált kanonokja vagyok: kétszeres kötelességgel tartozom tisztelni Szent László király fundátorom drága szent tetemit”; másrészt meg nem állhatja, hogy ott a győriek között is fel ne kiáltson: „Oh, vajha lehetnék oly szerencsés, hogy ezen drága szent tetemeket, mint Mojzes József tetemit, magammal vihetnem és Váradon tisztelhetném!”*Alapy szentbeszéde „Annus Jubiles” cím alatt megjelent 1775-ben. Ívrét. A – F2 = 12 számozatlan levél. Egy példánya a váradi püspöki könyvtárban.

És ez volt Alapy utolsó nyilvános cselekménye. A következő 1776. évben volt még egy, de már nem nyilvános; nemesnek azonban annál nemesebb.

Elkészítette végrendeletét, amelyben minden vagyonát egy Váradon felállítandó fiúnevelő intézetre hagyta. Magának egyszerű temetést rendelt, sírja helyéül pedig a váradi pálosrendűek egyházát választotta.*Végrendelete codicillusaivla együtt Országos levéltár: Collat. Eccl. VI. 449. s köv. 11. {365.} Néhány hónap múlva, 1778 február 16-án befejezte földi életét.*Váradi káptalani levéltár.

Pénzzé tett vagyonából közel hetvenezer forint gyűlt be.*A fejérmegyei Lok pusztát Filetinczi Kelcz József magyar királyi udvari tanácsos s előadó vette meg negyvenezer forintért. Váradi püspöki levéltár.

A fiúnevelő intézet utóbb, a József császári korszak lejárta után fel is állíttatott a pálosrendűek egyháza mellett, tehát Alapy sírja közelében.