A Comeniusra vonatkozó, immár szinte áttekinthetetlen irodalomból itt csak a legkiválóbb Comenius-kutatónak, a délmagyarországi szüIetésű Kvacala Jánosnak főbb műveit említem: Johann Amos Comenius. Sein Leben und seine Sehriften Berlin, Leipzig, Wien. 1892. – Die paedagogische Reform des Comenius in Deutschland bis zum Ausgange des XVII. Jahrhunderts. Berlin. Monumenta Germaniae Paedagogica XXVI. és XXXII. kötete (Comenius fennmaradt levelezése e kötetekben található). – Analecta Comeniana, Berlin, 1910. – J. A. Comenius. Berlin, 1914: (Die grossen Erzieher, VI. köt.) – A magyar irodalomban Iványi Ede írt összefoglaló munkát Comeniusról e cimen: Comenius Amos János élete, pedagógiai és egyéb irodalmi munkássága, Budapest, 1906. – Idézeteim legnagyobb része Comenius összes didaktikai műveinek a szerzőtől sajtó alá rendezett kiadásán alapulnak, melynek címe: J. A. Comenii Opera Didactica Omnia ab anno 1627 ad 1657 continuata. Amsterdami, Impensis D. Laurentii de Geer. Anno 1657. – A folio-kötet 4 részre oszlik: 1. (482 columna) 1627–1642, Lengyelország; Il. (462 col.) 1643–1650, Elbing; III. (1064 col.) 1650–1654, Sárospatak; IV. (110 col.) 1654–1657, Amsterdam. – Csupán a Didactica Magnát nem idézem ebből, hanem a Hultgren-féle kritikai kiadásból (Lipsiae, 1894.).