Nem lehet elhallgatni azt a bámulatosan leikiismeretes tevékenységet, melyet Fénelon a burgundi herceg nevelésében kifejtett. Saint-Simontól tudjuk, hogy a kis herceg valóságos szörnygyermek volt; makrancos, indulatos, dühtől toporzékoló, gőgös, ellentmondást nem tűrő. Fénelon keze alatt teljesen átváltozott. Ebből a pokoli jellemből – mondja Saint-Simon – szelíd, nyájas, emberséges, szerény és türelmes herceg lett, aki csak arra gondolt, hogy kötelességét mint fiú és alattvaló becsületesen teljesítse és jövendő uralkodói tisztére előkészüljön. Fénelon állandóan együtt volt növendékével, vele olvasott és dolgozott, külön tankönyveket, meséket, párbeszédeket, elbeszéléseket írt számára, nem törődve azzal, hogy egyik-másik művének politikai célzatai miatt egy ideig kegyvesztetté lett az udvarnál. A Télémaqueot a király jelenlétében említeni sem volt szabad.