Stölzle Remigius „Der Philanthropinismils kein Ableger französischer Paedagogik, sondern deutsches Gewächs” című értekezésében (Stuttgart, 1920) azt vitatja, hogy az egész filantropinizmus a német felvilágosodás eredménye, melyre közvetlenül Lockenak volt hatása. A szerzőnek kétségkívül sikerült bebizonyítani, hogy Krüger Jánosnak 1752-ben megjelent műve (Gedanken von der Erziehung der Kinder) igen erősen Locke Some Thoughts című traktátusának befolyása alatt áll, és hogy ezenkívül Krüger művében számos oly gondolat és javaslat találkozik, melyeket később Basedownál (kit Krüger nem ismert) és a filantrópoknál is meglelünk. Azonban viszont nem veszi tekintetbe a szerző (tétele egyoldalú megvédelmezése érdekében) azt az óriási hatást, melyet Rousseau tett Németországra, s mely nélkül a filantrópok, mint pedagogusok ép úgy nincsenek, mint nincsenek Locke nélkül sem. Az igazság ez: A filantropizmus komponensei: a) a franciák (Rousseau, La Chalotais, az enciklopedisták), b) angolok (Locke) c) a német racionalizmus, d) kis mértékben Gesneréknek a tárgyi oktatást sürgető kivánalmai. e) Comenius didaktikája. V. ö. Max Kirchner: Die Quellen des deutschen Philanthropinismus (Neue Jahrb. XIV. 1911. 2 r. 177–211), aki abban téved, hogy Basedow főforrását Vivèsben látja, mely feltevés semmiféle szigorú bizonyítékkal alá nem támasztható. – La Chalotaisre nézve l. Künoldt értekezését Caradeuc de La Chalotais und sein Verhältniss zu Basedow. Oldenburg u. Leipzig, 1897. – Kétségkívül hatással volt Basedowra tanára Ehlers is, aki a Vorstellung megjelenése előtt két évvel (1766-ban) adta ki a „Gedanken von den zur Verbesserung der Schulen nothwendigen Erfordernissen” című művét.