Ime például Herder nyilatkozata (Israel I, 62): Lienhard und Gertrud ist als eines der besten Volksbücher in der deutschen Sprache anerkannt, und an innerer Kraft ist's vielleicht das erste.” Csak Goethe nem osztozott az általános elismerésben. A regény hidegen hagyta. Később sem tudott rokonszenvezni a Pestalozzi keltette mozgalommal, aminek okát abban kell keresnünk, hogy Goethe nem tanulmányozta eléggé a svájci pedagogus műveit, s ebből a pedagógiából csak azokat az egyoldalúságokat látta meg, melyek a gyakorlat terén mutatkoztak. Hogy éppen Pestalozzi volt a szív igazi pedagogusa, arról úgy látszik – sejtelme sem volt a legnagyobb német költőnek. (L. bővebben e kérdésről: Muthesius, Goethe und Pestalozzi. Leipzig, 1908.) – A filantropisták, kikből minden ihlet és lendület hiányzott, természetszerűen nem rokonszenveztek vele. Csak ketten, Trapp és Spazier ismerték fel a svájci pedagógus jelentőségét.