Hogy Pestalozzi pedagógiai elméletének megértése mily nehéz feladat, csak azok tudják, kik teljesen elmélyedtek műveibe. Pestalozzi a maga súlyos gondolatainak kifejezésében állandóan küzd a nyelvvel, ami stilusát sokszor kuszálttá és homályossá, néha érthetetlenné teszi. Nincsen továbbá szilárd terminológiája, mint ahogy fogalmai sem mindig megállapodottak. Gyakran önmagával küzd, hogy fogalmait világosakká tegye, úgy hogy e vivódás egyes fázisaiban, életéveinek előhaladtával, újból és újból módosulnak, más és másképen színeződnek, néha egymásnak egészen ellenmondanak fogalmi meghatározásai. A „szemlélet” például sok mindent jelent Pestalozzinál: Nemcsak az értelem aktusát, hanem intuitív belső látást is, érzelmi összbenyomást is, a lelki erők egységét is. Beszél a vallás szemléleteiről is, melyekből a vallástanítás elemi módszerét akarta levezetni. Mindezeknél fogva alig lehet csodálni, hogy a mester némely újabb méltatója írónk gondolatművébe több olyan dolgot belemagyaráz, amire talán nem is gondolt Pestalozzi.