CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
A világ elég szép
Varázsolok
Mártély
A világ elég szép
Szinte hallom
Kertvers
Tizenegy haiku
Nyilas
Tavaszra olvasó
Ítéletidő
Hideg legyen
Amire jöttél
Csepelégia
Lidérc
Ítéletidő
Holnap ha
Az elhagyott ház
Ballada
Amikor te is
Az álmok utolérnek
Mese egy népmeséről
Huzat
Bot
A víztoronynál
A félnégyes
Kis esti dal
Pár karcsapás
Merénylet
Malom
Az álmok utolérnek
Ma este fagy
Veronika
Félek kinyitni
Miért velem
Én és én
Negyven év
Vezekeltem
Napnarancs
Az Anna-megmaradás törvényéről
Ősz a Moszkva téren
Jézus!
Veronika
Szív-koszorú
A körön kívül
Damaszkusz felé
Banyavég
Diverzió
In memoriam H. T.
Vég-vers
Januárvaház
Rekviem egy elveszett rekviem fölött
Mikor a halak nem esznek
Nincs parázs
Tsepeli gavotte
A meghívó
A körön kívül
Üzenni még
P. S.:
Marad a dal...
Utószóféle egy mérföldkőre
Fülszöveg
A körön kívül létező, s ezzel világos fejjel szembenéző költő folyamatosan perli a világot, a világ-nagy metaforaként felfogott Istent; a kicsinyes, bugris környezetet éppúgy, mint önmaga meghaladott, régi lényét. Ez a folyamatos per a forrása annak a furcsa szomorúságnak, amely a búcsú bánatát ugyanúgy hordozza, mint a megújulás szemérmes reményét. Ennek a bonyolult érzés-egyvelegnek a legkézenfekvőbb megjelenési formája az annyiszor lesajnált, annyiszor kárhoztatott dal.
Marad tehát a dal, amelynek Birtalan Ferenc költői indulása óta a nagymestere. Marad a dal, mert egyszerűségében a legbonyolultabbat is kimondhatja, mert tisztasága kiveti magából az évezredes mocskot. Marad a dal, mert kiénekli belőlünk a Sátán salakját, egyesíti bennünk mindazt, ami összetartozik. Persze csak akkor, ha valódi, poklokat-megjárt költő szájából-szívéből bukik ki. Ha a lét ezernyi rezdülése úgy szervesül dallá, hogy kénytelenek vagyunk napestig nyelvünkön-szívünkön dédelgetni szövegét-dallamát. Mint Birtalan Ferenc versei esetében. Hiába hallgat a komp a kocsma zár, ha ezeket a dalokat dúdoljuk-dünnyögjük - akár félálomban is - magunk elé, biztosak lehetünk benne, hogy a komp holnap újra fogadja a zajongó átkelőket, s persze a kocsma is kinyit, feltétlenül.
Gyimesi László