CÍMLAP
|
MVGYOSZ hangoskönyvek TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Szakállszárító
Aforizmák
Aforizmák a destrukcióról
Pünkösdi nyelvek
Színházi aforizmák
Elegyes holmi
Új holmi
Irodalmi holmi
Himmi-hummi
Ciróka-maróka
Élet és irodalom
Írók és urak
Kalászok és pipacsok
Emlék és remény
Politika és művészet
Ötletek
Egészség
Gondolatok a színházban
Egyről-másról
Találkozások az üstökössel
Márciusi zsongás
A Húsvét margójára
Bécsi mozaik
Teátrália
Holmi
Tanügy
Magyarán mondva
Numerus clausus
Buda
A halottak városában
Száraz napok
Én nem mondom, hogy megértem...
Színház
Repülők
Szegedi mozaik
Nagy és kis dolgok
Új Esopus
Reflektor
Építészek
Szent gyermekség
Komédia
Újságírók
Poéták
Breviarium
Pasztell
Késő szüret
Fülszöveg
A Szeged betiltása után 1925. május 17-én újra indult a Délmagyarország. Első számában jelentkezett először a költő "Szakállszárító" című rovatával, melyet azután 1929 februárjáig írt. Eleinte csupán aforizmákat közölt e rovatban, idővel más jellegű írásokat, elmélkedéseket, olykor egy-egy önálló cikket is.
A "szakállszárító" szóról maga a költő mondja el, hogy a tiszántúli népnyelvben a ház előtti kispadot hívták így, ahol az öregek süttették magukat a nappal, s csöndesen elpipálgattak, tűnődvén, beszélgetvén, bölcselkedvén.