Előszó

Az emberi kapcsolatok és az életminőség összefüggését vizsgáló kutatás néhány következtetését és a munka során megfogalmazódott újabb kérdéseket tartalmazza ez a kötet. Életminőségnek az objektív életfeltételi kereteken belül formálódó boldogság, elégedettség szintjét, a létfeltételek megélését, az objektív feltételek szubjektív érzékelését tekintettük. Kutatási hipotézisünk szerint azonban a feltételeket nagymértékben képesek pozitív vagy negatív irányban alakítani az emberi kapcsolatok és értékirányultságok.

A kutatás résztvevői és a könyvben közölt tanulmányok szerzői egyaránt a Szegedi Tudományegyetem szociológus- hallgatói és végzett hallgatói. A szerzők elemzéseikhez és következtetéseik megalkotásához felhasználták az MTA PTI megbízásából az OTKA T046301.számú kutatás keretén belül, a TÁRKI által 2006 nyarán készített országosan reprezentatív felvétel (N=1033) adatbázisát, valamint a kutatócsoport által 2005-ben készített mélyinterjúk információ-anyagát.

Az egyes tanulmányok az objektív feltételek különböző dimenzióiban keresik az életminőséget alakító kapcsolatok hatását. Az életminőséget a szociológia leggyakrabban az elégedettségre és boldogság mértékére kérdező skálákkal méri. Köztudott azonban, hogy sem az elégedettség-érzés, sem pedig a boldogság-érzés nem követi pontosan az objektív létfeltételeket. A kettő viszonylagos függetlensége teszi lehetővé azt, hogy relatíve elégedettek és boldogok tudnak lenni a szegények és elesettek is, ám ugyancsak a létfeltételek szubjektív megélése miatt nem ritkán elégedetlenek és boldogtalanok a bőséges erőforrással rendelkező gazdagok és sikeresek is. Elgondolkodtató például az, hogy az életminőség indikátorait nemzetközi öszszehasonlításban vizsgálva, a tőlünk szegényebb országok jelentős része elégedettebb, boldogabb, mint mi, magyarok. Az életminőség ugyanis az objektív életfeltételek nyújtotta kereten belül az egyének szubjektív érzékelése szerint alakul. A szubjektív érzékelés pedig a vágyakhoz, a megfogalmazott és meg nem fogalmazott elvárásokhoz, értékorientációkhoz és mások eredményeihez képest alakul. Fontos szerep jut az objektív körülményekhez való alkalmazkodásnak, az adaptációs készségnek is.

A kötetben közölt tanulmányok kutatják a szubjektíven érzékelt jólét mértékét (Márfi), a biztonsághiány és a biztonság észlelését (Fekete), a környezeti hatások okozta félelmeket (Hári). Keresik az eltérő életkorokhoz, életciklusokhoz fűződő életminőség jellemzőit (Murinkó), a térbeli környezet elégedettséget befolyásoló hatását (Kékesi). A kötet egyik tanulmánya rávilágít a családban előforduló alkoholizmus életminőséget romboló hatására (Széll). Feltételeztük, hogy az olyan önfeledt tevékenység, amelynek végzése közben szinte "megáll az idő", ugyancsak képes pozitív irányban alakítani az életminőséget. Ennek nyomán egy tanulmány keresi a munka életminőséget alakító szerepét (Varga), egy másik a hittel formálódó transzcendens kötelék hatását (Barna).

A vizsgálat egyes tanulmányai figyelemreméltó társadalmi következtetéseket tartalmaznak. Az emberi kapcsolatok kiemelkedő hatással képesek rontani és/vagy javítani az élet minőségét, a boldogság és/vagy elégedettség érzését. A kutatás megerősítette, hogy még a forrásokban komoly hiánnyal élő rétegek körében is igen erős a vágy arra, hogy a társadalmi átlaghoz tartozónak tekintsék önmagukat. Csak nagyon kevesen, s a valóban nagyon elesettek gondolják azt, hogy a társadalmi hierarchiában "alul vannak", hogy a többséghez képest lemaradtak! A "középre húzás" igyekezete igen erős, miközben a válaszadók túlnyomó többsége úgy érzi, hogy a közvetlen környezetükbe tartozó kapcsolataikhoz képest lemaradtak. Ez az ambivalencia áthatja a mai magyar társadalom szubjektív életminőségét.

Budapest, 2007. március 27.

Utasi Ágnes
kutatásvezető