Előszó (részlet)

Horváth Katit majd' negyedszázada ismerem. Abban az érdekes helyzetben voltam, hogy 1981-ben egyszerre lettem kollégája és tanítványa - aztán az évek során jó kollégák, majd jóbarátok lettünk. Ma nemcsak a szobánk közös - tanárokként sok mindenről gondolkodunk egyformán. De ami Katiban utánozhatatlan: az emberség, törődés és empátia, ami a hallgatókkal való viszonyát a közép- és felsőoktatásban eltöltött évtizedek alatt mindig is jellemezte.

Kati kutatói egyéniségét és szakmai munkáját most nem részletezem: életrajza és publikációs listája magáért beszél - a kiváló tanár mellett a kiváló kutató képét is elénk vetíti. Egyéniségét, emberi karakterét pedig (néhány jellegzetes vonását kiemelve) nálam sokkal jobban megragadja Kovács Sándor Iván szeretetteli iróniával megrajzolt köszöntője/portréja, valamint Dér Csilla és Németh Renáta írásának személyes része. Most inkább ennek a könyvnek a megszületéséről szólnék néhány szót.

A kötet ötletét először Havas Ferinek vetettem fel 2003 kora nyarának egy álmos délutánján az Auguszt cukrászda teraszán, ahová aznap (szokásos hármas találkozónk egyikére) Horváth Kati is hivatalos volt, de valami miatt mégsem tudott eljönni - alkalmat adva ezzel a "titkos összeesküvés" körvonalazódására. Hosszú idő telt el az ötlet felvetésétől a megvalósulásáig, de ez idő alatt bárkinek is beszéltem róla, Havas Ferihez hasonlóan mindenki azonnal egyetértett velem abban, hogy Katit hatvanadik születésnapja alkalmából a legméltóbban egy tanulmánykötettel köszönthetnénk.

Egy ilyen könyv létrehozása nem csekély vállalkozás - társakra volt tehát szükségem, akikkel a szerkesztés minden fázisában megoszthattam a munkát. Dér Csilla és Hattyár Helga személyében (akik valaha mind Katinak, mind nekem kiváló tanítványaink voltak, mára pedig már maguk is szakmabeliek: ígéretes tehetségű fiatal kutatók) nagyszerű segítőtársakra leltem. A sors is a kezünkre játszott: a 2003/2004-es tanév tavaszi szemeszterét vendégkutatóként (Hajdú-ösztöndíjjal) Csilla és Helga munkahelyén, a Nyelvtudományi Intézetben töltöttem, így könnyű volt úgy együttműködnünk, hogy a munkálatok az ünnepelt előtt titokban maradjanak.

Szerkesztőtársaimmal abban állapodtunk meg, hogy Kati egyéniségéhez semmiképpen sem illene valamiféle formális köszöntés. Így a gratulálók, ill. a szerzők köre valóban azokból tevődik össze, akiknek a tiszteletét és szeretetét (legyenek akár barátok, akár kollégák, akár - később gyakran kollégákká és/vagy barátokká lett - tanítványok) Kati több évtizedes egyetemi pályafutása során kivívta. Bár hosszú a névsor - nagyon sok ilyen ember van szűkebb szakterületünkön, a nyelvészeten belül és a társtudományok területén is - természetesen nem gondoljuk, hogy ez a lista valamennyire is teljes. Elnézést kérünk mindazoktól, akik esetleg a mi hibánkból maradtak ki, bár nagyon szívesen köszöntötték volna az ünnepeltet.

A kötet a Katinak ajánlott versen kívül - a sors teljes véletlenének (vagy mégis a számmisztikának?) köszönhetően - éppen hatvan írást tartalmaz, amelyeket nagyobb tematikus blokkokba rendeztünk (leíró grammatika, történeti nyelvészet, etimológia; jelentéstan, lexikográfia, stilisztika; természetes és mesterséges nyelvek, nyelvhasználat, nyelvoktatás; tudománytörténet, művelődéstörténet, névtan; irodalomelmélet, próza- és verselemzés).

A kötet címe ("még onnét is eljutni túlra") Tábor Eszter: A harmadik c. verséből vett részlet. Ez a vers számomra mindig is egy olyan emberi (és kutatói) mentalitást jelképezett, amelyet Katira is nagyon jellemzőnek tartok: a nehézségekkel való bátor szembeszállást, az életúton való kitartó haladást és az új összefüggések felfedezésére irányuló erős motivációt. Tábor Eszter versét 1990-ben az akkor hatvan éves Zsilka professzor számára készült ünnepi emlékkönyvben elemeztem; így tanulmánykötetünk címében is köti Katit - a mára már szintén mesterré lett Zsilka-tanítványt - egykori közös mesterünkhöz.

Sokan és sokat tettek azért, hogy ez a kötet létrejöhessen, és hogy Kati köszöntése valóban méltó módon történhessen meg. Ezzel talán viszonozhatjuk valamennyire, ha csak egy töredékét is, annak az önzetlen munkának és folytonos segítségnek, amelyet Kati egyetemi pályafutása alatt számos kollégájának és diákok nemzedékeinek nyújtott. Szeretném megköszönni a szerzőknek, hogy írásukkal hozzájárultak ennek a gazdag tematikájú, valóban érdekes cikkeket és tanulmányokat tartalmazó könyvnek a létrejöttéhez.

[...]