| Jaj, nagy kedven tartott szerelmes szülöttem, |
| Ki nélkül már ez világban holtig árva löttem. |
|
| Hol vagy két szememnek tündöklő világa? |
| Elepedett bús szívemnek csendes boldogsága. |
|
| Hol vagy én szívemnek buzgó kívánsága, |
| Életemnek mézzel folyó kedves vígassága? |
|
| Mondjátok meg nékem, oh ti magas hegyek, |
| Szülöttemnek keresnie vajjon merre menjek? |
|
| Mutassatok utat, oh ti olaj kertek, |
| Szülöttemet hol megfogták, véle merre mentek? |
|
| Ah! ti nagy darabos, éles köves utak, |
| Szent fiamnak vércsöppei, látom, itt hullottak. |
|
| Jaj, ez bizonyára nagy szomorú jele, |
| Előmben fúj halálának immár hideg szele. |
|
| Sírjatok énvélem, jó asszony barátim, |
| E világban kik tudjátok az én árvaságim. |
|
| Megepedett szívem, kérlek, ne hagyjatok, |
| Elfáradtam, nem mehetek tovább; jaj, fogjatok! |
|
| – Enhítsd siralmidat, keserves Mária, |
| Mert szent Fiad harmadnapra feltámad, azt mondta. |
|
|
|
