| Az én édes fiam, akit e világra |
| Küldtem embereknek drága váltságára, |
| Hogy mindent hozhasson idvesség útjára, |
| És végre ő magát adja az halálra, |
|
| Mostan immár eljött váltságnak ideje, |
| Közelget őneki sok kínszenvedése, |
| Akit emberekért kell véghez vinnie, |
| Rettegteti őtöt az halál félelme. |
|
| Azért kért most engem nagy alázotoson, |
| Ne hagyjam, mint atya őtet, hogy meghaljon, |
| Méltó, hogy kérésén szívem meginduljon, |
| Mint fiam kérését halljam irgalmason. |
|
| Azért tanácstartók, mindjárást jöjjenek, |
| És arról végezést ők hamar tegyenek, |
| Méltó-e meghalni, mostan itíljenek, |
| Kedves fiam felől bölcs törvént tegyenek. |
|
| Jöjjön hát, üljön le most az Irgalmasság, |
| És melléje mindjárt üljön az Igazság, |
| Harmadik pediglen legyen a Bizonság, |
| Negyedik főtanács legyen az Okosság. |
|
| Ártatlanság legyen fiam prókátora, |
| Embernek szeretet legyen szószóllója! |
|
| No hát Ártatlanság, ha prókátorságát |
| Felvetted fiamnak, jól folytasd a dolgát! |
| Elsőbben jőjjetek elő tü angyalok, |
| Meghaljon-e fiam, mindjárt megmondjátok! |
|
| Méltán meg kell halni a te szent fiadnak |
| Megépülésiért mennyei udvarnak. |
|
| Lymbusból is atyák, most alászálljatok, |
| Fiam haláláról hogy ti voksoljatok! |
|
| Tudom, tanács nem kell te Istenségednek, |
| Mivel te vagy ura a nagy bölcseségnek. |
|
| Megbocsásson nékem én édes Jézusom, |
| Hogy az én Uramra voksot kell mondanom! |
| Igenis meghaljon, én aztot kívánom, |
| Mert úgy áll helyére veszett állapotom! |
|
| De megfogattatni kelletik a kertben, |
| Mert kertben estem volt én is a vétekben. |
| És a fán kell menni az halállal szemben, |
| Mert én is vétkeztem fának gyümölcsében. |
|
| Felségednek is úgy volt a decretuma, |
| Hogy elküldöd őtöt az én váltságomra. |
| De kezeit ki kell nyújtani a fára, |
| Mint én is nyújtottam kezemet almára. |
|
| Felséges Úristen, megbocsáss énnékem, |
| Mert te szent fiadot én meg nem menthetem. |
| Hanem őtöt én is halálra itílem, |
| Mert színedet én is azután nézhetem. |
|
| De annak felette, hogy mezítelenen, |
| Meg kell lenni, hogy ő függjön a kereszten, |
| Mint én csúfoltattam volt mezítelenen, |
| Tulajdon fiamtól én részegségemben. |
|
| Semmiképpen magát nem oltalmazhatja |
| Krisztus az haláltól, csak meg kell halnia, |
| De a maga hátán vigye a keresztfát, |
| Mint én fiam vitte áldozatra a fát. |
|
| Szükséges, hogy legyen Krisztusnak halála, |
| Kezeit, lábait vasszeg általjárja, |
| És úgy szegeztessék fel a keresztfára, |
| Amint aztot velem íratta zsoltárba. |
|
|
(Az emberi nemzet előáll a szent atyákkal, és mondja:)
| HUMANA NATURA ET SANCTI PATRES |
| Nyilván a Krisztusnak bizony meg kell halni, |
| Prófétálásoknak be kell teljesedni! |
| Nem lehet ezekben soha hiba esni, |
| És valamiképpen azt megmásoltatni. |
|
| Mit mondsz, Ártatlanság, a te urad felül, |
| Ki prókátorságát felvetted már hívül? |
|
| Nem illik meghalni, bizony semmiképpen, |
| Melyet bizonyítok a törvényből szépen, |
| Amint írva vagyon Mojzesnek könyvében, |
| Eképpen találom huszonhatod részben: |
| Az ártatlant soha ti meg ne öljétek! |
| De ilyen ártatlan nincsen több, higgyétek, |
| Azért ha e szerént őtöt itílitek, |
| Soha semmiképpen meg nem ölhetitek. |
|
| Meg kell tenni, hogy csak megvíjon halállal, |
| És a természetnek ő okosságával, |
| Megbizonyíttatik ez Krisztus szavával. |
| Meg is próbálom ezt ilyen rációkkal: |
|
| Hogy ki-ki kívánja felebarátjának, |
| Azt, amit kívánna tulajdon magának, |
| De a dicsőítést kívánja magának |
| Krisztus, tehát azt kell emberi állatnak. |
|
| Mert másképpen ember ezt meg nem nyerheti, |
| Hanem ha a Krisztus az halált szenvedi. |
| Nem is próbálhatni nagyobb bizonsággal, |
| Mint amit az ember mond maga szájával. |
|
| Én nem tagadom, hogy nem szólsz igazsággal, |
| Mivel Jézus szava nem eshetik gánccsal, |
|
| De mindazonáltal nem elégszem azzal, |
| Hanem ilyent mondok más bizonságokkal: |
|
| Nem szenvedi fiú atyja álnokságát, |
| Sem atya fiának az ő gonoszságát, |
| Itt Ezékielnek mondom az írását, |
| Tizennyolcad részben megiratott szavát. |
|
| Hanem mely lélek vét, annak meg kell halni! |
| Krisztust pedig vétek soha nem illeti, |
| Hanem azon vétket az Ádám cselekszi, |
| Tehát Ádámot kell halálra itílni! |
|
| Én pedig azt mondom, hogy csak meg kell halni! |
| Okossággal eztet akarom próbálni. |
|
| Tökélletes szeretet vagyon Jézusban, |
| És nem találtatik senkiben az másban. |
| Az pedig kívánja, hogy tulajdon lelkét, |
| Felebarátjáért adja az életét. |
|
| Ezt pediglen Jézus önnön maga mondta, |
| Tizenötöd részben Szent Jánossal szólta. |
| Azért már nem lehet más semmi mód abba, |
| Emberi nemzetért csak meg kell halnia. |
|
| Mindenek legyenek csendes hallgatásban, |
| Mert már véget vetünk törvényfolytatásban! |
| Én akarom Krisztust, hogy halálra menjen, |
| Hogy a bűnért immár eleget tehessen. |
|
| Nekem is úgy tetszik, hogy ellenségiért |
| Haljon meg, mert akkor dicsírtetem azért! |
|
| Én is azt akarom, próféták írási |
| Hogy már bételjenek mindnyájok szavai! |
|
| Hogy Krisztus meghaljon, nékem tetszik igen, |
| Mert így a gonoszból jót tehetek éppen. |
| Ártatlanság ugyan azt mondá nagy szépen, |
| Mely lélek vétkezik, halált azon vegyen. |
|
| De ha szeretetből akarja szenvedni, |
| Halált barátiért akarja felvenni, |
| Mint a Jézus akar mostan cselekedni, |
| Tehát szükség ezen most mind megegyezni. |
|
| Szerelmes fiamnak, hallom, meg kell halni, |
| Ki-ki közülletek mert mind azt itíli, |
| Amelyet akarok én is helyben hagyni… |
|
|
|
