Előszó

Paál Árpád elsősorban újságírónak tartotta magát, Balogh Artúr igazi jogász volt és Orbán Balázs polihisztorok jegyét viselte magán. Wesselényihez hasonlóan, regényhősök prototípusának is beválna Ugron Gábor. Tehát sokoldalú személyiségekről van szó, akiknek most egyik munkakörük jelenti azt a közös vonást amely egy sorba helyezi őket.

Amikor e kiadvány ötlete felvetődött, akkor csak arra gondoltunk, hogy röviden - ismeretterjesztői igénnyel - bemutassunk néhány olyan személyt, akik térségünkért, a hajdani Udvarhelyszékért országgyűlési képviselőként is dolgoztak. Később rögzült ez a látható forma, amikor rájöttünk, hogy a kép értéke ebben az esetben legalább annyira fontossá válhat, mint a rövid életrajz, hiszen épp ez teszi megfoghatóvá azokat a személyeket, akiknek portréja nem rögzült a köztudatban.

Tág és sokféleképpen leírható "tér" szemelvénye ez a kiadvány. Ez különösen érződik az érdekes keretnél, amit a történések folyamata szolgáltatott: "átigazolásokkal" rendelkezik a két első és a két utolsó politikus: Pállfy János és Wesselényi Miklós még a reformkori Magyarországtól autonóm erdélyi országgyűlésben tették meg első javaslataikat. Később ők voltak azok, akik az uniótörvény szorgalmazásával és gondozásával a legtöbbet cselekedtek, hogy erdélyiként magyarországi képviselők lehessenek. Balogh Artúr és Paál Árpád a bukaresti parlamentbe kerültek be először, de később, a második bécsi döntés utóhatásaként, a magyar Országházban folytatták közszolgálatukat.

A dualizmus korának politikáját négy személy "képviseli" a kiadványban, a szám azért is magasabb, mert nekik olyan kibontakozási lehetőséget biztosítottak a körülmények, amilyent udvarhelyszéki politikusnak azóta sem. Munkája révén pártvezér lehetett Ugrón Gábor, vagy államtitkár Tibád Antal.

A kiadványban szereplők közül nem mindenki volt Udvarhelyszék kijelölt képviselője: Orbán Balázst e régióban csak egyszer választották meg mandátumainak hosszú ideje alatt. Mégis, az igazi kivétel Paál Árpád, ő Brassóban született és Szatmár megye érdekeit képviselte. Természetesen kötődik ehhez a vidékhez, ősei jogán a bethlenfalvi előnevet viselhette, ő maga sokáig élt Székelyudvarhelyen: tanult itt és tevékenykedett mint köztisztviselő. Ezért találhatta meg helyét a sorozatban.

Nyilván a mi felsorolásunk korántsem teljes, még akadnak olyan udvarhelyszéki származású politikusok, akik helyüket megállták: idősebb Daniel Gábor és Bartha Miklós is maradandót alkottak. A célunk az volt, hogy érzékeltessük az udvarhelyszéki politikusok jelentőségét, és nem az, hogy egy teljes "képviselőlistát" adjunk, ugyanakkor reméljük, hogy sikerül felhívni a figyelmet azokra a kutatási lehetőségekre, amelyek, e téma kapcsán, a helytörténészek előtt állnak.

Minden kiadvány sorsát behatárolja példányszáma, amely ebben az esetben alacsony. Ezt szeretnénk megsokszorozni, úgy hogy könyvtárakba és közintézményekhez juttatjuk el a nyomtatványt. Ugyancsak a szélesebb információ-szórás kedvéért lettek a portrék azzal az igénnyel megalkotva, hogy akár a falakra is kikerülhessenek.

Fecső Zoltán,
a kiadvány szerkesztője
Székelyudvarhely 2001. októbere