húsig

 

többet

többet
egyre többet
belőlem és belőled
hogy ölelhesd
ölhesd
a szeretődet
hogy végy levegőt
és légy táplálék

nélküled
a semmivel
egyenlővé válnék

 

folyjon a vér

szeretnélek látni minden pillanatban
tíz körömmel marok a húsodba
hadd folyjon a vér
nekem mindent megér
az öröklét veled mostantól fogva

 

egy tőről fakadtunk

egy tőről fakadtunk
onnan messenek le
nem vagyok máshol
akár vessenek le
mély szakadékba
itt nyílik alattunk

egy tőről fakadtunk
bimbók most tavasszal
így a fegyvereden
bírsz-e a ravasszal?
ha meghúzod
együtt maradtunk

egy tőről fakadtunk
mélyből gyökereztünk
szakadék alattunk
Kánaán felettünk

 

mondjam jobban?

I.

mondjam jobban?
vagy mutassam még?
szeretni téged még nem elég
ha kiteszem a lelkem eléd
meglátod a szívem jelét

halált hörgök
mert élvezem
hogy bebarangol a két kezem
hogy mi ez már nem kérdezem
nem is csodálkozom ezen

mondjam jobban?
vagy mutassam még?
mert szeretlek és tán nem elég
azt szeretném: még még még
halni beléd halni beléd

II.

mondjam jobban?
vagy mutassam még?
szeretlek de ez nem lesz elég
hogy anya legyek és feleség
hogy ebédet tegyek eléd

minden nap
és vacsorát

ülök és várom a csodát

 

úgy szeretném

úgy szeretném
hogy te az enyém
én a tied legyek

reggel és este
lélekbe-testbe
maró ajzószerek

úgy akarom
hogy ablakodon
én legyek a függöny

az érintkezés
- mert most kevés -
csak magunktól függjön

minden barát
és a világ
végre szemét hunyja

megmutatnálak
akkor a világnak
hogy mindenki tudja

téged szeretlek
nem eresztelek
belemarsz húsomba

 

megküzdök érted I.

megküzdök érted
erős a lelkem
megküzdök érted
ezen a telken
ebben a házban
ezen az ágyon
ezen a télen
ezen a nyáron

megküzdök érted
győzni is fogok
feletted mától
én nyertem jogot
én nyertem el
örökre a kezed
hidd el, hogy érted
megküzdök veled

 

megküzdök érted II.

megküzdeni érted
megvívni jöttem
évek múltak el
s egy élet mögöttem
élet volt valóban?
volt azért valami
de most csak neked jó
szerelmet vallani
nincs szó a számon
nincs bennem élet

már
nélküled

ezért

megküzdök érted

 

kétszer küzdünk

kétszer küzdünk
nem adjuk könnyen
bántanak minket
egyre többen
de erősek vagyunk
képesek ketten
kiállni mindent
szerelemben

kétfelé küzdünk
én férfival - te nővel
addig feszülünk
míg bírjuk erővel
kétfelé küzdünk
nem adjuk könnyen
de a nagy tusában
kicsordul a könnyem

 

húsig

szeret, szeret
a testedből egy szelet
kivált
hátul engem megkívánt
birtokba vesz
most vérem oldja szesz
kigombolt
nadrágodon át is
a szerelem
tombolt

ne mondd,
hogy nem éreztél még
kőkemény betont
de lágyság
amit kivált belőled
az én-szülte lányság

látlak
ahogy kevesen látnak
s látsz engem
lánynak

szeret, szeret
a tested édes szelet
kibújik
a vágy s én megkívánlak
húsig

elszámolok húszig
a szobában várnak

 

virtus van bennem

virtus van bennem
és állom a vitát
boldog vagyok most
és azt mondom: vivát!
véredet iszom
ez most nekem lágy bor
testedből enni is
kész vagyok és bátor

virtus van bennem
hatalom és erő
egyre csak azt érzem
hogy most vagyok végre nő
virtus van bennem
szerelem virtusa
benned pedig ezért
marcangoló tusa

 

nem kérdés

lemenő
napnál láttad az arcom
levegő
után kapkodtam közben
szerető
voltam s a századik harcom
eredő
bűne van már mögöttem

nem kérdés
hogy megéri-e vívni
nem kérdés
hogy miért szoktam sírni
nem kérdés
hogy küzdök-e még érted
addig
míg végleg megérted
hogy eszem a húsod
és iszom a véred

akarlak és kívánlak téged

 

tovább a mea culpa című fejezethez