Katona, Hist. Crit. Ducum. pag. 461. A hol olvastatik: „Eberhardus comes primitias tollens de torquibus aureis, quae sunt ornamenta colli, et tintinnabulis, id est auri campanellis, in immis vestium dependentibus, tres libras auri ad faciendum calicem, crucemque argenteam ad ecclesiatica ornamenta dedit.” [Eberhard gróf, felajánlást téve, az aranyláncokból, amelyeket nyakékekként használnak és a csengettyűkből, azaz arany harangocskákból, amelyek a ruhák aljáról csüngenek le, három font aranyat adott egyházi díszek céljait szolgáló arany kehely és ezüst kereszt készítésére.] Az ékességeikből kifosztatott magyar hadvezérekről vagyon a szó. Nem voltak bizony ők oly idomtalan barbarusok, amilyeneknek festették a papok, a klastromi írók; többek között, ama nagyszájú frisingiai püspök Ottó a XII-dik században.