Amint ma már taníttatik. Albertet, ki Prussziában 997. eszt. martiromságot szenvedett, későbben kezdte tisztelni a magyar eklézsia; sz. László 1092-ben ünnepeket rendelvén a királyi zsinatban, nem említi őtet. Egy biographusa írta, hogy a magyaroknál „a kereszténységnek csak árnyékát hagyá.” Másik biographusa pedig a magyarokhoz való meneteléről semmit sem mond. – Katona (Hist. Crit. Tom. I. pag. 165. 166.) elhitte, amit „Stephanus Damalevicius” írt: „Audita caede martyris (Adalberti) Stephanus, rex Pannoniae, primus in eius honorem templum in arce Strigoniensi condidit.” [István, Magyarország királya, miután meghallotta, hogy (Adalbert) vértanút megölték, tiszteletére elsőként alapított templomot az esztergomi várban.] – Oly háladó volt, mond, hogy keresztelő atyját, templomot építvén, ő legelőször nyilván tisztelné.