Lóczy Lajos (1849–1920): geológus, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja, a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárának segédőre. Kimutatta, hogy a közép-ázsiai sivatagok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásinak eredménye. Úttörő jelentőségű megállapításokat tett a hátsó-indiai hegyláncok geológiai felépítésére vonatkozóan. A Földrajzi Intézet osztálygeológusa, a Földrajzi Tanszék igazgatója, a Földrajzi Társaság elnöke. 1891-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága megalakításában, melynek célja a tó tudományos kutatásának irányítása volt. Az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárásának egyik kezdeményezője.