Introjekció: magábavetítés. Ferenczi megvilágítja Freud példáján ezt a folyamatot. „Egy kislánynak kimondhatatlan bánatot okoz kedvenc macskájának váratlan elpusztulása. A gyász napokig tart, a kislány vigasztalhatatlan. De hirtelen minden átmenet nélkül vidám és jókedvű lesz; ezt a hangulatváltozást nem tudják megmagyarázni, míg az anya észre nem veszi, hogy a kislány óraszámra macskaszerű mozdulatokat végez, és macskamódra nyávog. Mi történhetett? A kislány oly módon győzte le fájdalmát, hogy fantáziájában azonosította magát szeretetének elvesztett tárgyával, vagy – hogy a magam pszichológiai kifejezését használjam: a macska személyét saját énjébe vetítette bele, „introjiciálta”. Nem kell már búsulnia, hogy nincsen többé macskája, maga lett macska, s az, hogy „én macska vagyok”, pótolta a számára azt, hogy „nekem van macskám”. (Ferenczi: „A jellem pszichoanalitikus gyógymódja.” 1930. Madrid, előadás).