Az antialkoholisták egyoldalúan agitációs tevékenysége elhomályosítani igyekszik azt a tényt, hogy az alkoholizmus csak egy, kétségkívül kártékony következménye, de nem oka a neurózisoknak. Úgy az egyén, mint a társadalom alkoholizmusát csak az analízis gyógyíthatja meg, mely felderíti és semlegesíti az okokat, melyek a narkózisba való menekvésre kényszerítenek. Dr. Drenkhahn főtörzsorvos kimutatta a német hadsereg megbetegedési statisztikájából, hogy az utolsó évek antialkoholisztikus propagandája következtében 4,19 : 10000-ről gyorsan 0,7 : 10000-re esett az „alkoholmegbetegedések” arányszáma a hadseregben, azonban ehelyett a többi neurotikus és pszichotikus megbetegedések száma ugyanolyan mértékben emelkedett („Deutsche Militärärztliche Zeitschrift”, 1909. május 20.). Az alkoholizmus leküzdése tehát csak látszólag javítja a higiénét. A psziché még számtalan más utat is talál a betegségbe való menekülésre, ha megvonják tőle az alkoholt. És ha akkor a pszichoneurotikusok alkoholizmus helyett szorongási hisztériában vagy dementia praecoxban betegednek meg, sajnálnunk kell azt az óriási energiát, melyet az alkoholizmus elleni küzdelemben nagy jóakarattal, de helytelen irányban pazarolnak el.