Felsorolhatunk most rövid összefoglalásban néhány további „bioanalitikus” szempontot az organikus fejlődésről. Az alkalmazkodás lehet autoplasztikus és allopasztikus, az első esetben maga a test organizációja alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz, az utóbbiban az organizmus igyekszik a külvilágot úgy megváltoztatni, hogy a testi alkalmazkodás feleslegessé váljék. Az alloplasztikus fejlődési mód az „intelligensebb”, a specifikusan „emberi”, de az állatvilágban is igen elterjedt (fészekrakás!). A külvilág megváltoztatása sokkal gyorsabban megy végbe, mint a saját szervezeté; azoknál az állatfajoknál, melyek idáig emelkedtek, már feltételezhetőnk bizonyos „időérzék”-et. Az autoplasztika lehet tisztán regresszív (a szükségletek megszorítása, primitívebb fokokra való visszaesés), s progresszív is (új szervek fejlesztése). A motlilás kifejlődése (jobb környezet felkeresése) az autoplasztikus alkalmazkodás megtakarítását vonja maga után. (Döderlein-féle elv: Paralelizmus egyrészt „szesszilitás” [meggyökeresedés] és fokozott variabilitás, másrészt a „vagilitás” és a csökkent variabilitás között.) Az alkalmazkodás a kielégülést adó tárgyakról való lemondásból és újak megszokásából, tehát egy (eleinte mindig kínos) megzavarás kielégüléssé való átváltozásából áll. A zavaró ingerrel való azonosítás és annak introjekciója⁺ útján történik ez; ily módon a megzavaró momentum az én egy részévé válik (ösztönné), és ilyképp a belvilág (mikrokozmosz) a környezetnek és katasztrófáinak tükörképe lesz. Az újonnan teremtett szervek, illetve szervi működések csupán rárakódnak a régiekre, anélkül hogy azokat elpusztítanák; még ha értékesítik is a régi matériát, akkor is megmarad a látszólag elhagyott organizáció, illetve funkció virtuálisan, „biológiailag tudattalanul”; és bizonyos körülmények által újból aktiválódhatik. Ezeket a rárakódásokat gátló berendezésekhez hasonlíthatjuk; például a primitív általános „ingerlékenység”-re ráépült a „már irányított reflexinger, erre pedig a pszichikus kiválogatási reakció; kóros vagy egyéb kivételes állapotokban (mély hipnózis, fakírok teljesítményei) azonban a lélek beszűnteti működését, és a szervezet visszatér a reflexingerület vagy akár az ingerlékenység fokára.