Jelentős analógiára hivatkozhatunk itt. A pszichoanalizis volt már abban a helyzetben, hogy a pszichoanalitikai tényekből az emberi ösztönéletnek egy részét, a szexualitást, annak fejlődését és komplikációit felépítse, tehát úgyszólván metapszichológiai biológiát műveljen, és az „egzakt” tudomány, a belső nemi szervek hisztológiája máris igazolta annak két lényeges feltevését, az infantilis szexualitást és a lappangási időt e között és a pubertás ideje között.