CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Ajánlás
Előszó
I.
...válság "útkeresésekkel"
II.
...a viaduktnál történt
III.
"...Matuska rossz bonviván volt Torbágyon,
viszont egy grandguignol főszereplője a bécsi rendőrségen"
IV.
Matuska a bíróságok előtt
V.
Matuska, az Anschluss és a kormányzó
VI.
A per helye az újkori magyar igazságszolgáltatás történetében
VII.
...és néhány következtetés
Melléklet
Jegyzetek
Előszó
A modern történettudománynak kevésbé Matuskát, azokat kell inkább vallatóra fognia, akik vallatták a biatorbágyi merénylőt: rendőröket, csendőröket, vizsgálóbírókat, ügyészeket és tanácselnököket. És nemcsak Magyarországon.
Az ő "kérdéseik" és "következtetéseik" a fontosabbak, nem Matuska válaszai. Matuskáéi csak akkor, ha nem kaptak figyelmet.
Matuska Szilveszter, aki - némi habozás után - az egyedüli tettes szerepét elvállalta és az őt felelősségre vonó bíróságok előtt monodrámát alakított, (inkább jól, mint közepesen) nyilvánvaló bűntársai mellé újabbakat is kapott. Bűnsegédeket, akik tettestársait eltüntették, őt magát pedig megtették annak, aminek az ellenkezőjét nem is kellett volna bizonyítaniok: egyedüli tettesnek.
Miért és hogyan?
A választ erre keressük.
Nem krimit írtunk, hanem egy krimi történetét.
Az utazás, amelyre az olvasót meghívjuk, kényelmetlen. Kizökkent menetrendekkel, (a szó valóságos értelmében is) bizonytalan váltóállításokkal, határállomásokkal. Olykor megtört időrenddel.
Volt-e értelme e sajátos társasutazásnak - erre csak az olvasó adhat választ.
Budapest, 2001. május végén
A szerző